Száz család hatszáz négyzetméteren, harmincezer ember a Dunától a Róka hegyig terjedő apró kisváros nagyságú területen: Békásmegyer, az ország második legnagyobb lakótelepe. Szombati akciónkat abbéli reményben szerveztük, hogy ha valahol, akkor itt lennie kell ki nem dobott cédulának. Békásmegyer az a kultikus olvasztótégely, ahol a vállalatigazgatótól a munkanélküli mélyszegényig, az akadémikustól az általános iskolát éppencsak befejező polgártársakig mindenféle rendű és rangú csoport megtalálható szoros egymásmellettiségben.
 
Feri választott helyet és javasolt időpontot. Szombat piacnap, így a lakótelep népe a piac és a hév megálló közötti aprócska területen sürög-forog. Ferivel akciózni, kopogtatni tényleg nagyszerű élmény! Azt szokták mondani, az első benyomás számít. Amikor megláttam őt a vasalódeszka (igen, vasalódeszka!) mögött állva, ahogy szónoklatot tart a  békásmegyeri forgatagnak, érces hangjával túlordította az ottani megélhetési indiánok (dél amerikainak látszó, remekül pánsípoló ponchos polgártársak) által huszonhetedszer elénekelt el condor pasa-t, rögtön tudtam, ez egy jó nap lesz!
 
- Elegünk van a politikusokból! Segítsen nekünk elindítani a változást! - harsogta Feri és a békásmegyeriek megtettek minden tőlük telhetőt. Valóban érdekes tapasztalatokat szereztünk.
Lakótelepen, piacnapon a politikai aktivizmushoz a legfontosabb az adaptációs készség. Az egyik pillanatban még akadémikus szintű politológiai elemzést folytatsz, a másik pillanatban a Roncsfilm jeleneteit megszégyenítő helyzetekben próbálod követni a retorikai közeg hirtelen változását. A világ energetikai struktúraváltása a globális piac perspektívájából témakört nem ritkán az édesanyánk kétes foglalkozása vagy éppen egyik-, másik népcsoport kiírtásának mikéntje váltotta, az embernek kapkodnia kell a fejét, ha nem akar kiesni a kontextusból. 
 
Az utcai akción nagyrészt ígéreteket kaptunk, mert ugye az emberek nem kopogtatócetlivel járnak bevásárolni, de Feri scriptje révén azért érezhetően bővült a támogatói kör.
a műsorrend a következő volt:
- tapogatózó jellegű nyitány (elegünk van, ugyanolyanok vagyunk, mint ön, csak így kaphatunk teret a nyilvánosságban, stb)
- esetleg a "miért vagyunk mi jobbak" megválaszolása
- közös szórólap
- elérhetőség (idáig kb heten-nyolcan jutottak, ez már valszeg tuti cédulát jelent)
- világbékemenetes prospektus (3-4 ember a kb 3-4 óra alatt, de itt már egészen kozsói magasságokban voltunk a megszólítottakkal)
Szépen fogytak a prosik a vasalódeszkáról és meg kell, hogy mondjam, Békásmegyer szempontjából tökéletes választás a közös prosi:
 
-egyrészt Szabó Tímea fényképe aduász. A férfiaknak érthető módon egyből szimpatikus, a családanyáknak pedig a "mi békásmegyeri aktivisták  vagyunk, és ez a két párt tényleg ilyenekből áll, mint mi..ez a kislány például ide járt iskolába" tette emberközelivé a pártkettőst.
-Az ivádi polgármester picit bezavar, mert ugye elegünk van a politikusokból, ő meg helyből polgármester, borulna a retorika, ha nem lennénk olyan ösztönösen pofátlan békásmegyeri fiatalok, aki pörgeti tovább -  ráadásul Ivádyt sokan ismerik a médiából.
-Várady Tibi aduász a jobbkonzervatívoknál: a párt elnöke határontúli magyar, aki átérzi a határainkon kívül REKEDTEK problémáit, stb.. és érezhetően csökken az ellenállás.
 
Édes volt az idős néni, akinek Feri a békemenetről beszélt, az egész világon egy hatalmas menet a nukleáris leszerelésért, stb. Válaszul közölte, hogy ő már bejárta a világot, csupán Magyarországot szeretné megismerni és inkább ilyen termékbemutatókra menne, ha lehet.
 
Meghökkentő volt az öregember, aki szerint Rákosi nagyszerű volt, de Kádár az isten. Szívből utálja a nácikat, de a cigányokat mind ki kéne irtani.
Az aktivista ilyenkor elkerekedett szemmel próbálja helyrerakni a puzzle-darabkákat. Már bánom, hogy nem volt ott egy fotós - remek képek készülhettek volna rólam:)
 
A paradox találkozás a velünk szimpatizáló jobbikossal megintcsak élmény.

"jógyerek vagy, de itt azonnal forradalom kéne, itt már csak a fegyveres harc segít", mire hirtelen rámutattam egy éppen véletlenül ott cigánykerekező ötéves forma kislányra : NEKI mit mondanál, amikor lőnek az utcán..? höhö..:) igen, kutyákat is simogattam, mert bár lehet más a politika, de a kutyasimogató aktivizmus, na az marad, annak maradnia KELL! :D
 
FONTOS! a lakótelepi emberek jelentős részének legfontosabb problémája a tegnapi beszélgetések alapján a FŰTÉSSZÁMLA - erre jó reakció a zöld élénkítés alternatív energiaforrások bevonásán alapuló program felvetése. A demokrácia aznap délelőtt sajnos nem volt eléggé erős hívószó, de érthető: az utcai aktivistának nincs rá elég tere, hogy kifejtse, miért nincs demokrácia ott, ahol vasalódeszka mögül ordítozva kell összegyűjteni a fennmaradó tízezret, hogy egyáltalán megszólalhassunk a nyilvánosság előtt.
Kicsit pihentünk, LMP iroda, családlátogatás
 
Délután kopogtatás békási házakban. Páros emelet a tiéd, páratlan az enyém - struktúrált hazárdjáték a cetlikért. Kevesen voltak otthon, nagyrészt már odaadták. Maradt pár jótét lélek (nagyrészt vidéki albérlők), akik megígérték, hogy elküldik meg volt pár cetli is. Röstellem, de szerintem megzavartam egy párocskát.. remélem sikerült nekik az újrázás.
 
Összefoglalva, továbbra is hiszek a lakótelepekben. Igenis ott kell lenni, gyűjtögetni, szervezni, mert a lakótelepekre fokozottan igaz, hogy sok cetli kis területen és az emberek tényleg nem ismernek minket. Másrészt fantasztikus lecke, hogy az aktivista rövid idő alatt rengeteg véleménnyel és kommunikációs stílussal szembesülve kipróbálja magát.
 
Fontos hozzátenni, hogy a lakótelepi utcai akciók úgy igazán működőképesek, ha megvan a rendszeresség, állandóság. A Jobbik pl rendszeresen "standolt" a lakótelepen, valószínűleg be is jött a számításuk. Akár így a hajrában, akár egy következő megmérettetésnél javaslom a helyi alapon szerveződő, megbízható jelenléttel működtetett lakótelepi gyűjtőpontok felállítását.
 
hajrá mindenkinek,
 
Viktor