Három vidéki beszámoló a reggeli leveleimből:

Emberek, Falumban Rábakecölben befutók vagyunk, hazautaztam Húsvétra, s beindult az üzem, ma összesen negyvenöt darab cetlit szedtem össze. Ha a 780 főhöz viszonyítjuk akkor simán meg van az 5% :)

Tegnap felhivtam a rokonaim es par baratom Bekes megyeben; mindenki felajanlotta a szelvenyet akit megkertem. Tenyleg nem volt nehez, sot nagyon is elveztem a munkat es ma is folytatom. Nagyszeru volt ezekrol a komoly dolgokrol vegre nyiltan beszelni azokkal az emberekkel, akik meghatarozoak az eletemben.

Eddig 20-an mondtak, hogy elviszik hozzank es utana ezeket mind eljuttatom Anitanak.

Nem is ertem hogy lehet csak 1720 a szamlalon, hiszen ez egyaltalan nem olyan bonyolult. Tenyleg csak ennyi az egesz, fel kell emelni a telefont es menni fog. Kerni nem nehez, azt gondolom, hogy kerni=adni es adni=kerni.

Elmondtam mindenkinek, hogy ugy dontottem teszek valamit a valtozasokert - ha elbukok, felkelek es ujra megprobalom. A "remenykedni szigoruan tilos" eleterzes ellen is kampanyolok egyben ;-)

Mindenkinek tovabbi jo munkat es nagyon szep Husvetot kivanok!

Udv: Szilvi

Amúgy nekem direkt jó volt hazaingázás közben hívogatni a régi ismerősöket. Szinte már bánom, hogy jövő héten nem leszek az országban, de utána besöpröm tőlük ami a jár a hazának! Sőt! Hétfőn még legalább 2 óra amíg elérem a határt, az alatt is fel lehet hívni egy csomó emberkét... :-)))