A Margitszigeten kitaláltam egy új technikát a szórólapozásra. Biciklisek mellé szaladtam, és futva adtam át az üzenetet nekik. 7-szer csináltam ezt meg, és mindannyiszor tök pozitív volt a fogadtatás. Általában értékelték, hogy futnak a kopogtatócédulájukért. Volt aki azt mondta, hogy ezért a futásért már megérdemlem, hogy nekünk adja.
Úgy jutott egyébként eszembe, hogy két egymással erős kontrasztban álló állampolgári viselkedésre lettem figyelmes. Az egyiket gyalog sétálóknál fedeztem fel. Néha azt csinálják, hogy észreveszik, hogy szórólap van a kezedben, és azt gondolják, hogy "jaj, már megint valami szemetet akarnak belenyomni a kezembe", és lesütik a szemüket, vagy direkt másfelé néznek, meggyorsítják a lépteiket. (Egyébként én is hasonlóan szoktam immunizálni magam az INGYEN CIPŐ szórólapok ellen) A másik magatartási formát a bicikliseknél láttam, akik az LMP+HP stand közelébe érve lelasssítottak, marhára figyeltek minket, és szinte látszódott rajtuk, hogy a "megállok és kérek egy szórólapot" / "nem állok meg és soha nem tudom meg mit akarnak" közötti nyereség-veszteség optimalizálás számítása pereg az agyukban.
Végül is érdemes volt magamból bohócot csinálni, mert a bringások tényleg nagyon nyitottak az ilyen új dolgokra. :)
