KATTINTS IDE! http://erzem.blog.hu

A Lehet Más a Politika + Humanista Párt összefogás tegnap és tegnap és ma leadott összesen az Országos Választási Irodánál 27500 ajánlószelvényt. Körülbelül negyven kiló volt.
Más pártok cédulagyűjtésben járatos emberei egyöntetűen azt mondták, nekünk nem fog sikerülni, nem tudjuk megcsinálni.
Akik jobban vagy kevésbé ismerték a csapatot, akik érezték, hogy mi van a levegőben, azok egyöntetűen úgy gondolták, hogy sikerülni fog. Nekik lett igazuk.
Ha nem is könnyedén, de összegyűlt. Nem kevesebb bizonyosodott be, mint hogy a magyar politikai rendszer felfrissítéséért ebben a passzivitásáért, közönyéért nem egészen alaptalanul annyit szapult országban is képes nagyszámú ember egy sokak számára a porszívóügynökökéhez hasonló presztízsű munkát heteken át felelősen, hatékonyan végezni.
Úgyhogy nagyon, nagyon köszönjük a közös célért végzett munkátokat. Külön köszönjük a családtagjaink türelmét.
Gyertek vasárnap délután négy órakor ide, hogy együtt ünneplejük meg az összefogásunk sikerét!
Tisztában vagyunk azzal, hogy a most megnyilvánult bizalom minket nagyon erősen kötelez. Kötelez arra, hogy ne térjünk el az eredeti célkitűzésektől, hogy ne adjuk fel az újabb nehézségek miatt, hogy ennek a közösségnek a szellemével, hangulatával, a felhalmozott erkölcsi és szellemi tőkével jó gazda módjára gazdálkodjunk. És a legfontosabb: ha eljutunk odáig, akkor ne kössünk vállalhatatlan kompromisszumokat, ne szürküljünk, ne lustuljunk, ne piszkosodjunk hozzájuk.
Nem fogunk.
Több ezer segítőnk, barátunk áll mellettünk. 
 

Vasárnap négytől ugye jöttök ide, hogy batyubál keretében (azt eszünk, iszunk, amit hozunk) megünnepelni sikerünket?

S mivel vasárnap délután öt óra tájban várható a választási iroda döntése, a tutibiztos infót is ott fogjuk megtudni. Addig is itt lehet gyönyörködni a döntésre váró pártok között a mi listánk nevében: Listaállítás áttekintése

Ez pedig a Hírszerző cikke arról, miként sikerült összeszedni - illetve túlteljesíteni- a mércének állított húszezret.

Az a helyzet, hogy megvannak. Egészen pontos és biztos számot még nem tudunk mondani, valahol 23 ezer környékén jár a leellenőrzött, csomagolt és a széfbe átküldött cédulák száma, de izgulni már nem kell, ezt egészen pontosan és biztosan meg tudjuk mondani. :-)
Ami még van, azt mindenképp hozzátok, küldjétek be, de két céduláért már ne autózzatok órákon át.
Köszönet és tisztelet mindenkinek, aki megtette a magáét!
Történelmet írunk, na.

Itt van egy jó kis örömködő zene, különösen a női vokálra érdemes figyelni.

Sziasztok! Köszönhetően a nagyon sok ember nagyon sok munkájának, túlléptük a húszezret. Szerdán már lesz annyi, hogy bevihessük őket a választási irodába. Ahhoz hogy ez lehetséges legyen, be kell hozni őket az irodánkba: Andrássy út 77, vagy eljuttatni a megyei, kerületi törzsfőnöknek, leadni az Oktogonon, a Batyin, az Örsön vagy a Móriczon  vagy ha kisebb adagról van szó, elsőbbségivel, ajánlva postán. Ma is itt leszünk késő estig, holnap hajnalig, úgyhogy jöhettek. Sokra nem megyünk a vágyott mennyiséggel, ha annak határidőre még 10%-a kering a postán, vagy elfelejtett gyűjtőpontokon vár, mert "azt hittem, majd ő hívni fog".
Akik rosszban sántikálnak, azoknak szólok: nem tároljuk itt a cédulákat, itt csak annyi van, amennyit éppen lekönyvelünk, ellenőrzünk.
Csütörtök estig módunk van hiánypótlásra, ezzel élni kell, úgyhogy ha van olyan cédula, ami korábban nem mozgósítható, arra még igényt tartunk. Ne feledjétek: _egészen biztos_, hogy szükség van két-három ezer cédula tartalékra.
Úgyhogy gyors padlássöprés, én ma reggel pl az egyik térdnadrágom zsebében találtam még kettőt.

Vasárnap délután négy órától pedig várunk mindenkit egy közös ünneplésre a Humusz kertjébe. Batyubál lesz, azt eszünk, azt iszunk, amit hoztok.
Addigra még nem fogunk tudni száz százalékosan biztos eredményt, de az eddigi gyűjtés a hibás szelvények számától függetlenül elég okot képeznek arra, hogy megveregessük egymás vállát, úgyhogy gyertek.


 

A ma délelőtti számítás szerint csak 19.530 cédulánk van, tehát a mára kitűzött húszezret nem sikerült még elérni. A gyűjtés sebessége, ha nem is végzetesen, de lelassult. 
Úgyhogy húzzunk  bele!

Továbbra is szerda reggel tervezzük a cédulák leadását, akkorra már 22 ezer szelvénnyel kell rendelkeznünk. Így ha az ovisok (Országos Választási Iroda) túl sok érvénytelen szelvényt találnak, még péntek délutánig van mód hiánypótlásra. Ezzel várhatóan élnünk is kell majd.
Tehát egyetlen kérdés van:

Hogyan lehet hajrázni?
Egy hónap gyűjtés után jogosan merül fel sokakban a kérdés: miként lehet most még hajrázni is?
Tapasztalataim szerint három módon lehet jelen fázisban igen könnyen új cédulákat keríteni.

Először is fel kell hívni azokat, akiktől még régebben, a gyűjtési időszak kezdetén kértünk cédulákat. Akkor teljesen más volt a dinamika, más kép volt az emberek tudatában. A leadás, a tét, a szükséghelyzet egyaránt viszonylag távoli volt azok számára, akik nem involválódtak különösebben a munkába. Az én merítésem alapján ezek az emberek meglepően könnyen mondtak igent arra, hogy tudnak még pár cédulát szerezni nekünk, csak a tétet kell világossá tenni. Másfél nap múlva egy megerősítő hívásra szükség van, és kb biztos, hogy lesz belőle cédula.
A másik, még egyszerűbb mód az, ha emlékezteted a közeli leadási határidőre azokat, akik ideígérték a cédulájukat, és bízva bennük nem ellenőrizted le, mi történt. Az én ismerőseimnek 30%-a ezt még nem tette meg, kutyasétáltatás közben végighívva őket két tucatot biztos be tudtam mozgósítani, ez új kifejezés volt, de nem baj.
A harmadik mód a minket szerető, de nem politizáló ismerősök elővétele. Marha sok munkánk van a gyűjtésben, napokig depósok leszünk, ha nem jön össze, ha az LMP-t/HP-t le se ibolyázza valaki a maga részéről, a mi kis lelkünk békéjéért ezek két-három cédulát mindig tudnak keríteni.

S a jelen helyzet legfontosabb állításai:
Az, hogy idáig eljutottunk, már önmagában lenyűgöző teljesítmény. Külső segítség nélkül, húsz éve csiszolgatott adatbázisok, sok-sok tíz és százmillió forintok nélkül karnyújtásnyira jutottunk ahhoz a célhoz, ami idén az MDF-nek és az SZDSZ-nek is véres verejtékébe és számos kajajegyébe került. Nekünk „csak” bátorságunk, elszántságunk, kreativitásunk és lelkesedésünk, kitartásunk van.
Nem lehet hátradőlni a húszezernél, mert 3, legrosszabb esetben 10% hibás szelvény mindig van: rosszul töltötte ki a lakcímét (nem írta be az emeletet, ajtót), az OVI túl soknak találja a kézírások számát, stb.
Nagyon sok ember gyűjt országszerte, ezért valószínűleg ha mindenki még egy kis homokozólapáttal tesz csak rá, az is elég lesz. Ha mind azt hiszi, hogy ezt a kicsit majd elvégzik helyette a többiek, akkor jajj nekünk, s örökké benne lesz a nemzeti emlékezetben, hogy az LMP+HP az utóbbi évtizedek legszínvonalasabb jelöltjeivel és programjával a kispadon maradt 19980 érvényes cédulával.

Tehát mindenkinek csak egy kis homozólapátnyit kell még rátenni, és akkor lesz örömködés, de hegyibe.

A beszédes nickű Nanától kaptam az imént, Daniel Cohn-Benditnek az eldőlt LMP betűkre tett megjegyzésére reagálva.

Nem fog eldőlni. Szélvihar jöhet és esetenként felöklelheti a betűket, de valami mágikus erő segítségével – talán Gaia, a Földanyó segítségével, aki meg akar újulni – ügyes kezek ismét a talpára fordítják. Nem fog eldőlni, a szelek jönnek-mennek, vihart kavarnak, de a betűk állni fognak, mert ügyes kezek megtámasztják őket. Összejön, hát persze, hogy összejön. Nekünk nem úgy adják, nem borítékban nyújtják át ezresével, mint levetett használt ruhát, hogy virítsatok ti is, nem mutyiban, nem háttéralkuk kapcsán. Nekünk az emberek adják: adják szeptikusan, félve, boldogan, de adják. Persze van más hang is, „görögdinnye-párt”, „SZDSZ-szanatórium”, „Fidesz-közeli vállalkozás”, de a sok hablaty mögött ott az akarat, akarunk valamit és megtesszük, megcsináljuk. Van kopogtatócédula, van a szemétben. Nem lehetne kiszedni onnét? Mi célja volna? Eddig nem volt tétje, ez az első alkalom, hogy magam is megőriztem. Van nálam olyan is, amelyet az egyik kispárt által kiküldött bérmentesített válaszborítékban kaptam meg – az illető vette a fáradságot, ráírta: LMP+HP, belerakta az első borítékba, átjött hozzám és nekünk adta.
 Szia, Eon! Szia, Daniel Cohn–Bendit! Jó hogy jöttél, jó hogy szóltál. Tegnaptól más lesz a mottó. Nem szemérmeskedem tovább, tegnaptól még büszkébben mondom, Lehet Más! Az Erő velünk van. Talán még csermely, még a föld alatt mozog, de áttöri magát a hajszálrepedéseken, át a vízzáró rétegeken, s majd áttör a gátakon, áttör a homokzsákokon… Lehet más, lehet értelmes a politika, gyűlölködés nélkül, az emberekért, Magyarországért. Összejön! Nekünk nem adják háttéralkuként, nekünk nem bérmentesített borítékban küldik vissza. Nekünk nem kell a Habsburg-image, nem klónozzuk Bokrost tizenöt év után... Nem élünk gagyi-marketinggel: dolgozunk, fejlődünk, haladunk. Mi azt mondjuk, lehet más – igen, lehet. Összejön, mert te dolgoztál érte, mert én dolgoztam érte, és aki tett valamit, az már lelkes, az már megnyert, az már tesz valamit a holnapért, és annak a holnapután is karnyújtásnyira van.
Köszönöm, Bendit, hogy mostantól még büszkébben és bátrabban mondhatom: hajrá LMP, hajrá HP, sikerülni fog. Ha eddig halványabb is volt az álmom, most megerősödött, megizmosodott, most már nem csak tudom, hogy Lehet Más, de hiszem is: lehet, lehet, lehet!
Lehet Más a Politika?
Naná
 

Ha hiányzik, 20 kopogatócéduláért (szmájli...) átveheted az Andrássy út 77-ben, az irodánkban.

Kint voltam az Erzsébet téren, hogy meghallgassam Vörös Dany-t. Miközben beszélt, azt kérdeztem magamtól, hogy hogy lehet az, hogy mi eddig nem mertünk ekkora önbizalommal és meggyőződéssel beszélni arról, amit csinálunk. Pedig ma Magyarországon egyetlen formálódó politikai erő van, ami a politikai változást képviseli, és nem szélsőséges, és ez az LMP-HP összefogás. Óriási a felelősségünk, ha mi elbukunk, Magyarország esélyét bukjuk el a változásra.

A TÁP színház előadása közben eldőltek a színpad mögött lévő LMP betűk a széltől, és Vajdai Vili, aki éppen a "Minden rossz varietét" vezényelte a színpadon, azt mondta, hogy "hát igen, ezeket a betűket még tartanunk kell, hogy megálljanak".

Dany beszéde és ez a korábbi kis közjáték volt az, ami szerintem mindent elmond arról, hogy hol tartunk most. Óriási lendülettel haladunk előre, és közben izgulunk azon, hogy amit építettünk eddig, nehogy összedőljön valamitől. A betűket óvjuk, támasztjuk, mert egy erősebb szél még eldöntheti őket. Aztán jön valaki távolról, megnéz minket, megismer minket, és ez a valaki pont egy olyan ember, aki látott már, sőt szervezője is volt óriási hatású mozgalomaknak. Akiről azt mondják, hogy ha ő nem lett volna, akkor '68 nem az lett volna ami. Ez a valaki ma az Európai Parlament Zöld frakciójának vezetője, és azt mondja, hogy az LMP képes arra, hogy változást hozzon a magyar politikában. Hogy az a program, ami Európa jövőjét jelenti, csak az LMP-HP-val valósulhat meg, és EGP társelnökként azt képviseli aminek jövője van, ezért támogat minket.

Eddig mindig azt mondtam mindenkinek, hogy Magyarország ránk vár. Most azt is kell mondanom: Európa ránk vár!

A piknik hangulata nagyon jó volt egyébként. Azt is elárulom, hogy 500 körül volt a leadott cédulák száma! :)

Sajnos a hangosítással voltak problémák. Kaukázus és Kafkáz rajongóként különösen rosszul esett, hogy technikai hiba miatt szakadt meg a koncert, ráadásul a szerintem legzseniálisabb dalánál. Saját magam, és mások kiengesztelésére beillesztem ide a pikniken félbeszakadt dalt, ami egymagában irónikus korképet ad 2006 őszéről, és az akkori szomorú magyar valóságról, amin változtatni akarunk.

Még sose hatódtam meg egy darab fecnitől. Egészen tegnap estig.

Az egész papírgyűjtés ott kezdődött, hogy kb. másfél hónapja regisztráltam interneten, hogy az LMP-nek adom a saját cetlimet. Láttam, hogy rákérdeznek, tudnék-e többet is hozni. Gondoltam, a szűk család biztosan adja, ha megkérem őket, talán mások is, de hát a család az a tutti, nem szeretném túlbecsülni a képességeimet… tehát 5-öt írtam be.

Utána jött a felhívás, hogy mérjük fel reálisan mennyit tudunk majd behozni. Futottam egy halovány kört az ismerősöknél iwiw-es körüzenet formájában. Na, a válaszokból úgy tűnt a 20 db egy kellően kihívó cél, tehát ennyire emeltem a lécet. Kicsit izzadni fogok érte, meg nagy lesz a telefonszámlám, de ennyit megér nekem a remény érzése. Mert végülis erről szól nekem ez az egész: hogy van miért izgulni, küzdeni, még ha most messzinek is tűnik az a nap, amikor benyújtjuk a pártok átlátható finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot… :-)

Aztán jött a postás és elindult a gyűjtés. Én meg kértem, kaptam, kértem, kaptam, kértem… és még mindig kaptam. Közben folyamatosan emeltem magamban a megugrandó lécet: 35, 50, 65, 70 cetli. Legutoljára gyerekkoromban éreztem ekkora örömet gyűjtés közben, ha kigyűlt a matricás albumomban az összes kis ragasztgatnivaló képecske!

Tegnap pattogatott kukoricás tállal a kezemben siettem a koliszobám felé, hogy megnézzem, hogy áll a számláló, amikor egy munkából hazatért kolitársam szólított meg. Őt is a „Hogy álltok a cédulákkal?” kérdés érdekelte, gyorsan elmeséltem, h mi a helyzet, mennyi kell még és már ott voltam, hogy rutinból rákérdezek, ő már odaadta-e valakinek, amikor elmesélte, hogy 3 különböző ismeretségi körből is megtalálták az lmp-sek rajtam kívül. Az elsőnek oda is adta. És hogy fura, de most döbbent rá, hogy még sose ajánlott senkit sem a cédulájával. Mondtam, hogy én se, most meg még idegenekhez is bekopogtam. Épp belelendültünk a beszélgetésbe, amikor egy másik srác elrobogott mellettem edzésre sietve és közben a kezembe nyomott kettő darab cetlit: „A csoporttársam küldi. Hajrá!”. Én csak álltam és mosolyogtam. Már minden ismerősöm tudja, hogy gyűjtögető életmódot folytatok, naponta érdeklődnek, biztatnak és most már az ő ismerőseik céduláit is eljuttatják hozzám.

Bementem a szobámba, eltettem gondosan kisimítva a 74. és 75. cédulát a mappámba. Már csak egy hét van hátra. Elgondolkoztam milyen sok ember előlegezte meg a bizalmát nekünk… és emeltem a lécet 85-re!

Ne feledjétek: _legkésőbb_ május 5-ig be kell érkeznie minden cédulának a pesti központba. Ez azt jelenti, hogy ha te pl a záhonyi polgárokat boldogítod, akkor előbb lépned kell: vagy a megyei központba, vagy ha 10-nél több darabról van szó, akkor ajánlva/tértivevénnyel, de postán a 1390 Budapest, pf. 153 címünkre küldjétek el. Aztán május 7-én még másnap délelőttre ideérő gyorspostával annak a két napnak a gyümölcsét valószínűleg szintén fogjuk kérni, de erről majd itt lesz kidobolás.

Szombat éjjel/vasárnap délelőtt lesz nagy összesítés, ha ne adj isten kiderül, hogy bajban a haza, akkor riadóztatni fogunk, úgyhogy arra is kérünk, a vasárnapodat, hétfődet, ha van rá egy mód, hagyd szabadon.

Ha nem lesz riadó, nagy valószínűséggel akkor is folytatni kell a gyűjtést, de csak a szokásos inteniztással.

Köszönet és tisztelet minden segítőnknek!

Tegnap (szerda) az Oktogonon átléptük az 1000-et, hatalmas sajtónyilvánosság előtt (azaz Johiék fotóztak, lásd a fotót) meg is ünnepeltük a neves eseményt. :+) Egyrészt gratula minden Ifjú Humanistának, nagy meló önkéntesként vinni folyamatosan a standot, másrészt viszont mi "csak aratunk", ezer gratula minden elempés-hápés aktivistának és szimpatizánsnak, aki hozzánk küldte az ismerőseit, közös az eredmény.

Csak így tovább, szombatra legyen 20e! Én mindenkinek ezt a célt terjesztem, és mindenkit teljesen belelkesít, mindenki szeret a finishben résztvenni, jönnek a +1, +2 ígéretek, mindenki érti, hogy most ez nem az "egy úgysem számít", hanem a minden cédula fontos. Nagymamám a múltkori után most SMS-ezett, hogy 3 cédulát elküldött elsőbbségivel a húgomnak, akiről meg kiderült, hogy titokban gyűjtött még 5-öt, de akár több is lehet. Már olyan ismerősök is hozzák a cetlit, akik eddig régi pártok (MSZP-s, SZDSZ-es, fideszesről tudok eddig, de volt már, aki a Jobbiktól pártolt át...) kirobbanthatatlannak hitt szimpatizánsai voltak.

Hajrá és rock&roll, ha így folytatjuk, meglesz ez.

... arra, hogy miért fog sikerülni.

Ezt a képet látjuk az iroda ablakából: Egy Clint Eastwood-szerű figura mutat ránk, és mondja: Nincs lehetetlen!

És ez a felirat állt az ajtónkon, már mikor beköltöztünk:

Ami ugye a francia forradalmi naptár első hónapjának a neve.

Marad még bárkiben egy szemernyi kétség?

Ha ezen a héten is mindenki úgy gyűjt, mint az előzőn, akkor hétvégére meglesz a húszezer, és onnantól „csak” a biztonsági tartalékként szükséges 2000 darabot kell behozni május 8-ig.
A számláló mostantól visszaszámláló lesz, mely azt mutatja, hány cédulát kell még gyűjtenünk ahhoz, hogy nagyot durranthassunk június 7-én.
Nagyon köszönjük mindenkinek a derekas munkát, már nem kell sokat ugyanígy dolgozni, egy hetet, tíz napot, és akkor büszkén és nagyon boldogan pihenhetünk meg.

Arra kérünk, hogy a nálatok lévő cédulákat most már juttassátok el hozzánk, május 2-ig, vagy legeslegkésőbb május 5-e éjfélig.

S hogy pontosan lássuk magunkat a történelem és a politika térképén:
Megbízható, egymástól független belső források szerint a kis parlamenti pártok is rettenetesen megszenvednek a gyűjtéssel, hiába a 20 éves tapasztalat, hiába a sokszoros büdzsé. Van olyan vidéki nagyváros, ahol az egyik nagy pártnak 350 cédulája volt, amikor nekünk már 500. (Azóta nekünk onnan ezer darab gyűlt össze.) Úgyhogy már eddig is nagyon büszkék lehetünk magunkra.
Köszönjük, de a köszönet és a büszkeség java még hátra van, addig pár napot olyan intenzitással kell tölteni, mint az elmúlt héten.
Ne feledjétek!
Csak pár cédula hiányzik, de az nagyon és azok a ti +2, +1, +5 céduláitokból jönnek össze.

 

Száz család hatszáz négyzetméteren, harmincezer ember a Dunától a Róka hegyig terjedő apró kisváros nagyságú területen: Békásmegyer, az ország második legnagyobb lakótelepe. Szombati akciónkat abbéli reményben szerveztük, hogy ha valahol, akkor itt lennie kell ki nem dobott cédulának. Békásmegyer az a kultikus olvasztótégely, ahol a vállalatigazgatótól a munkanélküli mélyszegényig, az akadémikustól az általános iskolát éppencsak befejező polgártársakig mindenféle rendű és rangú csoport megtalálható szoros egymásmellettiségben.
 
Feri választott helyet és javasolt időpontot. Szombat piacnap, így a lakótelep népe a piac és a hév megálló közötti aprócska területen sürög-forog. Ferivel akciózni, kopogtatni tényleg nagyszerű élmény! Azt szokták mondani, az első benyomás számít. Amikor megláttam őt a vasalódeszka (igen, vasalódeszka!) mögött állva, ahogy szónoklatot tart a  békásmegyeri forgatagnak, érces hangjával túlordította az ottani megélhetési indiánok (dél amerikainak látszó, remekül pánsípoló ponchos polgártársak) által huszonhetedszer elénekelt el condor pasa-t, rögtön tudtam, ez egy jó nap lesz!
 
- Elegünk van a politikusokból! Segítsen nekünk elindítani a változást! - harsogta Feri és a békásmegyeriek megtettek minden tőlük telhetőt. Valóban érdekes tapasztalatokat szereztünk.
Lakótelepen, piacnapon a politikai aktivizmushoz a legfontosabb az adaptációs készség. Az egyik pillanatban még akadémikus szintű politológiai elemzést folytatsz, a másik pillanatban a Roncsfilm jeleneteit megszégyenítő helyzetekben próbálod követni a retorikai közeg hirtelen változását. A világ energetikai struktúraváltása a globális piac perspektívájából témakört nem ritkán az édesanyánk kétes foglalkozása vagy éppen egyik-, másik népcsoport kiírtásának mikéntje váltotta, az embernek kapkodnia kell a fejét, ha nem akar kiesni a kontextusból. 
 
Az utcai akción nagyrészt ígéreteket kaptunk, mert ugye az emberek nem kopogtatócetlivel járnak bevásárolni, de Feri scriptje révén azért érezhetően bővült a támogatói kör.
a műsorrend a következő volt:
- tapogatózó jellegű nyitány (elegünk van, ugyanolyanok vagyunk, mint ön, csak így kaphatunk teret a nyilvánosságban, stb)
- esetleg a "miért vagyunk mi jobbak" megválaszolása
- közös szórólap
- elérhetőség (idáig kb heten-nyolcan jutottak, ez már valszeg tuti cédulát jelent)
- világbékemenetes prospektus (3-4 ember a kb 3-4 óra alatt, de itt már egészen kozsói magasságokban voltunk a megszólítottakkal)
Szépen fogytak a prosik a vasalódeszkáról és meg kell, hogy mondjam, Békásmegyer szempontjából tökéletes választás a közös prosi:
 
-egyrészt Szabó Tímea fényképe aduász. A férfiaknak érthető módon egyből szimpatikus, a családanyáknak pedig a "mi békásmegyeri aktivisták  vagyunk, és ez a két párt tényleg ilyenekből áll, mint mi..ez a kislány például ide járt iskolába" tette emberközelivé a pártkettőst.
-Az ivádi polgármester picit bezavar, mert ugye elegünk van a politikusokból, ő meg helyből polgármester, borulna a retorika, ha nem lennénk olyan ösztönösen pofátlan békásmegyeri fiatalok, aki pörgeti tovább -  ráadásul Ivádyt sokan ismerik a médiából.
-Várady Tibi aduász a jobbkonzervatívoknál: a párt elnöke határontúli magyar, aki átérzi a határainkon kívül REKEDTEK problémáit, stb.. és érezhetően csökken az ellenállás.
 
Édes volt az idős néni, akinek Feri a békemenetről beszélt, az egész világon egy hatalmas menet a nukleáris leszerelésért, stb. Válaszul közölte, hogy ő már bejárta a világot, csupán Magyarországot szeretné megismerni és inkább ilyen termékbemutatókra menne, ha lehet.
 
Meghökkentő volt az öregember, aki szerint Rákosi nagyszerű volt, de Kádár az isten. Szívből utálja a nácikat, de a cigányokat mind ki kéne irtani.
Az aktivista ilyenkor elkerekedett szemmel próbálja helyrerakni a puzzle-darabkákat. Már bánom, hogy nem volt ott egy fotós - remek képek készülhettek volna rólam:)
 
A paradox találkozás a velünk szimpatizáló jobbikossal megintcsak élmény.

"jógyerek vagy, de itt azonnal forradalom kéne, itt már csak a fegyveres harc segít", mire hirtelen rámutattam egy éppen véletlenül ott cigánykerekező ötéves forma kislányra : NEKI mit mondanál, amikor lőnek az utcán..? höhö..:) igen, kutyákat is simogattam, mert bár lehet más a politika, de a kutyasimogató aktivizmus, na az marad, annak maradnia KELL! :D
 
FONTOS! a lakótelepi emberek jelentős részének legfontosabb problémája a tegnapi beszélgetések alapján a FŰTÉSSZÁMLA - erre jó reakció a zöld élénkítés alternatív energiaforrások bevonásán alapuló program felvetése. A demokrácia aznap délelőtt sajnos nem volt eléggé erős hívószó, de érthető: az utcai aktivistának nincs rá elég tere, hogy kifejtse, miért nincs demokrácia ott, ahol vasalódeszka mögül ordítozva kell összegyűjteni a fennmaradó tízezret, hogy egyáltalán megszólalhassunk a nyilvánosság előtt.
Kicsit pihentünk, LMP iroda, családlátogatás
 
Délután kopogtatás békási házakban. Páros emelet a tiéd, páratlan az enyém - struktúrált hazárdjáték a cetlikért. Kevesen voltak otthon, nagyrészt már odaadták. Maradt pár jótét lélek (nagyrészt vidéki albérlők), akik megígérték, hogy elküldik meg volt pár cetli is. Röstellem, de szerintem megzavartam egy párocskát.. remélem sikerült nekik az újrázás.
 
Összefoglalva, továbbra is hiszek a lakótelepekben. Igenis ott kell lenni, gyűjtögetni, szervezni, mert a lakótelepekre fokozottan igaz, hogy sok cetli kis területen és az emberek tényleg nem ismernek minket. Másrészt fantasztikus lecke, hogy az aktivista rövid idő alatt rengeteg véleménnyel és kommunikációs stílussal szembesülve kipróbálja magát.
 
Fontos hozzátenni, hogy a lakótelepi utcai akciók úgy igazán működőképesek, ha megvan a rendszeresség, állandóság. A Jobbik pl rendszeresen "standolt" a lakótelepen, valószínűleg be is jött a számításuk. Akár így a hajrában, akár egy következő megmérettetésnél javaslom a helyi alapon szerveződő, megbízható jelenléttel működtetett lakótelepi gyűjtőpontok felállítását.
 
hajrá mindenkinek,
 
Viktor
 

Kiragadott élménybeszámolók mostanában érkezett levelekből:

. . .

Tapasztalataim szerint, aki hozott már egyet, ha felhívod, hoz +1et, de néha +12ot. El kell nekik mondani, hogy "igen, pont az az 1 db fog számítani", és
már csak be kell tőlük gyűjteni.

. . .

Számomra nagy tapasztalat volt a mai Batthyányin lenni. Elképesztő, hogy egy teljesen új helyen egy délután alatt 31 kopicetli és még jópár ígéret jött össze. Megcsináljuk - az emberekkel együtt.

. . .

Én a faluban nagyjából már végeztem, úgyhogy délután a szomszéd községekbe is átbicikliztem (de még tegnap plakátoltam egy jót), és láttam pár biztató dolgot (sokan még fel sem bontották a borítékot, a többi pártnak biztosan nem adnák, több fiatal ígérte, hogy a honlapot is megnézi...), úgyhogy remélhetőleg holnap jön az igazi hajrá. Még gyorsan összedobok egy listát (sorrend: iWiW-telefonkönyv-GMaps) a 10-15 éve nem látott ismerőseimről (és az ismerőseikről) kinézem a pontos címet, aztán útvonalat tervezek : )

 . . .

Mindenesetre séta közben véletlenül találkoztunk haverral (előkeresi nekünk a céduláját, félrerakta de elfelejtette hova) és régi szektorfelelőssel (3-at már leadott Bobnak, de hoz még). Majd lementünk a régi törzshelyemre, a plusz mókafaktora, hogy néha ott találkozunk, szóval néha a pultoslány LMP-HP szervezeti találkozókba is belehallgathat. Pár napja már megígérte, hogy hozza a saját céduláját, anyuciét, meg rábeszél egy vendéget, aki a múltkor a szakszervezeti tüntetésen kapott lmp-sektől szórólapot. Rácsörgött, elment érte, végül a férjtől is megkapta. Kétszer elfelejtette elhozni, de addig rágtam a fülét, amíg ma ezzel a +4 cédulával is gyarapodtunk. :+)
Szóval a tanulság, hogy cédulák és ígéretek nem csak utcai akción, kopogtatáson, célirányos telefonálgatáson, családi eseményeken potyoghatnak, hanem bárhol, ahol szóba állnak veled az emberek, csak fel kell vetni a dolgot. :+)

. . .

Egyszerű: ha még egy hétig úgy gyűjtünk, ahogy a múlt héten, akkor lesz  húszezer cetlink!!
És tudunk még többet is, mint a múlt héten.Ugye?
Megcsináljuk?
Csak ne feledjétek, egyesével jön össze, ha minden cetlit megbecsülünk,  akkor ott leszünk a listán!

. . .

Egyébként pedig érdemes elolvasni: Egy százalékon mérik az LMP+HP összefogást. Kampány előtt, a cédulák összegyűjtése előtt, ez nagyon jó eredmény. Van miért gyűjteni!

Borbély Tamás GYMS megyei egyik koordinátora írta, válaszul az előző posztunkra. Nem azért teszem fel, mert ez az egyetlen megye, ahol pezsgésnek indultunk, hanem mert innen írták meg. M

Szervusz Naná!

Örültem, hogy írtál a blogra.

Elolvastam az írásod, s mondom a mindenit. Így kell ezt csinálni.

Hetven saját gyűjtés, nem semmi. Ha mindenki csak negyvenet hozna, már rég meglenne a 20 000. Én már nem tudom számolni a saját gyűjtésemet. Hadd dicsekedjek egy kicsit. Szóval én úgy 110-120 között vagyok.

De azért Győr-Moson-Sopron megye is belehúzott. Peti a zöldektől, meg Geri is. Jó látni, hogy mindenki dolgozik ezerrel.

Kedden szórólapozunk a Baross utcán, és lesz egy kétfős kerékpáros alakulat is, aki azonnal teker a cetlikért, ha jön a felajánlás.

Szerdán, meg csütörtökön ismét beszállunk a gyűjtők körébe. Kimegyünk a környékbeli falvakba, remélem szerencsénk lesz.

Mégy egy megjegyzés.

Aki tényleg terjeszti az LMP-t, s komolyan veszi a célt, az nem jöhet ki ötven cetli alatt. Mert Kecölből telefonált rám az anyukám, hogy szerzett megint két cetlit. Érted, az anyukám, akinek fogalma sincs a politikáról. Csak fogta a két lábát, s megkérdezte az "Erzsit, a Luxit, meg a Pecsenyét" hogy nem adnák-e oda a cetlijüket.

Szülői munkaközösségünk jeles tagjának beszámolója.

Minden azzal kezdődött, hogy fordítva vettem fel a trikómat. Valószínűleg ez hozta meg a szerencsémet. Tulajdonképpen csak a könyvelőmhöz akartam menni, meg a bankba és postára, de hogy ebből mi lett, azt alább olvashatjátok.
Már előző este megtaláltam a Humákat nem messze a Jégbüfétől és szereztem tőlük néhány szórólapot, amit magammal vittem. Mivel a Ferenciek terén nem váltották be a csekkemet, elsétáltam a Deák Ferenc utcai OTP-be, nem voltak sokan, így megkérdeztem az ügyintézőt hallott-e arról, lehet más a politika? Mosolygott, gyorsan elmondtam, adtam neki anyagot és ettől jókedvre derültem. Vettem bérletet a Deák téri metróállomáson, megint jól alakult, „hallotta …………?”, hagytam egy kopicetli ismertetőt az angolul is beszélő pénztárosnőnél. A földalattira várva kinéztem három szimpatikus embert, egy negyvenes férfihez odaléptem, ne haragudjon, hallotta, lehet más……….?, nézett rám kérdőn, mondtam a hátoldalán ott az internet cím, megfordította, ja igen a Humanista Párt. Míg együtt utaztunk többször is szimpátiával nézett rám. A közlekedési eszközökön, hivatalosan nem lehet szórólapozni, de a szomszéddal szóba elegyedhetek. Csak jó helyre kell ülni.
Beszerveztem a könyvelőt, meg az uniós állampolgár kolleganőjét is. Hétfőn vissza kell mennem aláírni a mérleget, és átvenni néhány ajánlószelvényt.

Schiffer András írta az LMP tagjainak, de közzé teszem, mert minden cédulagyűjtőt érint.

A következő egy-másfél hétben eldől a sorsunk. Az elmúlt napokban mintegy 200 vidéki gyűjtőt, szervezőt, koordinátort, mozgalmi embert hívtam végig és nekem is iszonyatos többlet-motivációt adott, hogy azt érzékeltem:az ország minden szegletében tisztában van mindenki a téttel és hatalmas energiákat mozgósít.

A tét nem az, hogy most valamelyikünkből idén EP-, jövőre parlamenti képviselő,esetleg települési polgármester lehet. Ez önmagában nagyon nem érdekes. A tét ennél sokkal nagyobb! Pár napja azzal hívott fel egy, a rendszerváltás azóta is köztiszteletnek örvendő kulcsfigurája, hogy a nyakamba zúdítson temérdek - amúgy jogos- kritikát a megjelenésünkkel kapcsolatban és mindezt azért, mert szerinte ez a legígéretesebb politikai kezdeményezés '90 óta. Azt mondta, hogy irtózatos a felelősségünk: ha mi elbukunk, az egyben üzenet az egész magyar társadalomnak, hogy nincs menekvés, nincs remény, nem lehet más a politika. A jelenlegi elitnek ebben az esetben legfeljebb a Jobbik lehet az alternatívája. Ez az igazi tét és ez mindannyiunk felelőssége, ezt kell mindenkinek átéreznie!

A legnagyobb kihívás most nem az, hogy ne lenne 20 ezer potenciális szimpatizáns az országban. Ennél sokkal több is van:ha listát tudunk állítani,ennek akár a tízszerese is belehullhat az urnákba! Az a nehézség, hogy -százmilliós háttér ,milliárdos infrastruktúra híján- miként tudjuk felporszívózni az állampolgári ajánlásokat.

A dolog nem megcsinálhatatlan! De csak akkor nem az, ha mindenki megalkuvás nélkül utána megy minden egyes cetlinek, nem rendül meg az apatikus, szkeptikus reakcióktól, a jobb-és baloldali politikai paranoiától. Ha senki nem elégszik meg a szűk családból, a szomszédtól begyűjtött cédulákkal, hanem utánamegy az ismerős ismerősének is. Ha felkeres olyat, akivel húsz éve nem találkozott: engem pár napja 25 éve nem látott  általános iskolai osztálytársam hívott , hogy hol adhatja le. Ha senki nem dől hátra, ha eléri korábban személyesen tervezett a 10-20-50-100-as mennyiséget, hanem a következő 8-10 napban ezt megpróbálja megduplázni! Ha mindannyian kreatívan használjuk a kommunikációs csatornákat. Csak így fog menni!

A tét nagy, a felelősség közös. Ugyanakkor ne a történet nyomasztó oldalát nézzük! Nap mint nap érnek minket teljesen váratlan helyekről lelkesen átadott cédulacsomagok. Egy egyre bővülő országos mozgalom részeként teheti hozzá mindenki a magáét egy történelmi áttöréshez. Ahhoz, hogy visszaadjuk a reményt az embereknek. Ennek szellemében tekerjük végig a következő hetet!

 

Jó, de nem kiemelkedő eredménnyel járunk szombaton Kisorosziban.
4 óra alatt kényelmesen bejártuk a falut, 30 cédulával lettünk gazdagabbak meg egy remek kocsmázással. Sajnos hiába volt igaz, hogy ott még nem jártak szervezett gyűjtők: ez nem a szokásos apatikus, közönyös falu, beküldték maguk a fidesznek… 
A maradékot viszont szívesen adták nekünk, és még kb 20 igéretet gyűjtöttünk, amiket részben helyben, részben Pesten kell majd beváltani.
Az idő és a hely nagyon jó volt, az emberek nagyságrendekkel normálisabbak mint a fővárosban. Véletlenül rákopogtattunk egy ismert tévés személyiségre is, de nem adja, az egyik nagytőkés pártnak fogja adni. Pedig szépen elmondtuk, hogy le fogunk számolni az udvaroncértelmiség kitüntetett szerepével, a kormányzati propagandáért kapott extra juttatásaikkal, a korrupcióval, nem is értem.
Lesz még hasonló, ha konkretizálódik, kidoboljuk.
És este a VHK koncert nagyszerű volt, a zenészek közül két cédulánk van, mellesleg pár cédula ott helyben, a közönségtől is összejött.
Egyesek szerint Grandpierre amikor azt kiabálta, hogy "Inkább öljön, mint hogy ne jöjjön!" akkor az LMP-re gondolt, de ez csak spekuláció, egyrészt jövünk, úgyhogy a mondat első felének nincs relevanciája, másrészt erőszakmentességünkkel az ölés összeegyeztethetelen, max a disznóölés, harmadrészt minden tagunknak megvan a hülyüléshez való joga, remélem senki nem veszi komolyan.

Update: Jogászaink jogosnak itélték az aggodalmat ismert közszereplők nevesítésével kapcsolatban, ezért a nevet kiszedtük. Elnézést kérnénk a kommentezőktől, akiknek a hozzászólásait hasonló okokból törölni voltunk kénytelenek.

Holnaptól május 7-ig minden hétköznap 15:00-19:00-ig jelen leszünk 4 köztéren. Ezek a helyek gyűjtőhelyként is szolgálnak, tehát hozhatjátok ide is a cédulákat:

- Batthyány tér, metró aluljáró

- Móricz Zsigmond körtér, 7-es busz megállója

- Oktogon

- Örs vezér tere, metró kijárat
 

4 kitelepülés nagyobb térképen való megjelenítése

Az alábbi képet a saját facebook profilomra készítettem, az engem ábrázoló képet cseréltem le erre.
Ha 100 ember feltölt profil képnek egy üzenetet, akkor az akár 10.000 emberhez is eljuthat rövid idő alatt. Ez volna az ötlet. Tehát tölts fel profil képnek valami cédulakérő képet, hogy az ismerőseid el ne felejtsék, hogy közeledik a május 8-i határidő.

Kelet-magyarországi koordinátorunk telefonhívása alapján: most átléptük a tízezret.

Ha nem lassulunk le - márpedig miért tennénk, egyre többen segítenek, és begyűjtésre váró cédula még bőven van - akkor gyönyörűen meglesz határidőre a húszezer érvényes cédulához szükséges 23 ezer.

Köszönjük!

"Ma a szemiotika prof hozott 3 cédulát, ez se kutya. én meg be voltam tojva, h mit akarhat tőlem... :)" (Karma Gedeon, kommentelőnk)

 
Együtt sikerülni fog! :)

A lakhelyemhez legközelebb a Libella Kávéházban lévő gyűjtőhely van a Budafoki út 7. alatt. Tegnap beszéltem valakivel, aki ott volt, és mondta, hogy már egyszer ürítettünk onnan 30-at, de most újra összegyűlt 60 darab! Ez nagyon sok egy gyűjtőhelyre mérten. Ha minden gyűjtőhely így teljesítene, akkor az összesen 280x90= 27720 cédulánk lenne, és rögtön hátradőlhetnénk.

Aztán hívtak ma reggel egy másik budapesti gyűjtőhelyről, hogy hétfői ürítés után kedd óta 42 gyűlt össze náluk. Szóval bíztató jelek jönnek, nyomjátok tovább! :D